GARACZI LÁSZLÓ - NINCS ALVÁS (HANGOSKÖNYV)

TÓTA W. ÁRPÁDOT KAKILÓBA RAKTÁK A KÚRIÁN

 

IRODALMI PERCEK - DILIHÁZI KVINTESSZENCIÁK (TARTAROSSZ:BLOG)

   Amikor a Városligetben járok, akkor egy helyet mindenképpen érint a zarándoklatom, az pedig a Szent Kristóf-szobor. Aznap is, amikor a trollvadászat nagy napja volt  - erre vitt utam a keresztény Atlasz irányába gyalogoltam. Útközben már a Benczúr utcánál jártam, amikor egy kétségbeesett járókelőt kellett útbaigazítanom, aki nem találta a Városliget fasort, bár valóban van egy titkos átjáró a Benczúrtól a Városliget fasor között, de inkább nem ebbe az irányba tereltem, hanem a Dózsa György út felé, ami kerülő, de biztos. A Kristóf-szobortól nem messze volt egy botrányt kiváltó szobor, egy láthatóan erigált péniszű alakot ábrázolt, amit kubista jelleggel öntöttek fekete kőformába ,viszont ami még botrányosabbá tette a szobrot, az, hogy egy új konteom szerint az sem véletlen, hogy az a Fidesz-székház felé volt fordítva :) . Amikor a Nyírő pszicihiátria vendégszeretetét élveztem, az igazságügy rendelte el az observatiomat volt egy feng-shui szakértő a páciensek között, hozzá kell tennem, hogy valaki tollal (ismeretlen elkövető) egy farkasembert rajzolt a kórtermünk tapétájára, ez a feng-shui szakértő az erigált péniszű farkasembert nagyon negatív jelképnek tartotta, ami akadályozza a szabad energiák szabad áramlását ,ezért valami vajszerű anyaggal lekente, mi pedig megköszöntük neki ezt a fajta magasrendű spirtuális védelmet. Korábban írtam, hogy kórházi tartozkodásom alatt nem egy titkosszolálgati ügynök is volt az emeleten, legalább is arc poetica-juk alapján, ez egyikük fennen hangoztata, hogy a CIA a KGB-hez képest csak Mickey egerekből áll. Azok Mickey-egerek. Mindig így mondta az öreg. A pszichiátrián egy szem gyógyszert nem kaptam, mivelk a bíróság csak a megfigyelésmet rendelte el - viszont jóval félelmetesebbnek találtam, mint a börtönt - egyik reggel például arra ébredtem, hogy valami törpeszerű alak a lábamnál alszik és horkol és amikor felébresztettem, hogy talán mégsem ebben az ágyban kellene aludnia, hanem a sajátjában, akkorát vonyított, hogy beleremegett az épület. A bizonyára ismerős vonyításra azonnal otttermett az egyik kezelő orvosa néhány ápoló társaságában és alig győzött elnézést kérni tőlem -  "már keresték a kórházban mindenütt". El is mondta az orvosa, hogy a páciens betegségének ez az egyik jellegzetes tünete, hogy a saját ágyában nem tud aludni. Szóval voltak azért kellemetlenségek, de úgymond blogger vagy író ember legnagyobb tanítója nem a börtön, hanem a pszichiátria,  itt történt a Nyírőben egy süteménylopási ügy is:  a betegszobánkban, az egyik új beteg, akit a zártról hoztak át rájárt a követségi sofőr szobatársunk süteményeire, amikor  a tolvajt rajtakapta, az utazóböröndjének a fogantyújával jó nagyot rávágott a kezére, a zártról hozott páciens azonban azzal a teológiai jellegű érvvel védekezett, hogy "minden", az egész világ is, nemcsak a sütemény, de "Isten ajándéka" - erre a követségi sofőr már nem reagált semmit - csak annyít mondott:  "hogy majd adok én neked Isten ajándékát", és el kezdte püfölni - szerencsére az ápolókülönítmény is hamar megjelent a kíméltlen apokaliptikus összecsapás csatazajára, amit ugye alapvetően egy teológiai jellegű felfogás, vagy nézeteltérés váltott ki, még egy kés is előkerült  a harcban- az összecsapás végül azzal végződött, hogy a zártról kiengedett embert valahogy visszatették a "kényszerzubbonyba". 

A pszichiátrián csak tanul az ember, amikor a SOTE klinikán voltam a nyílton szintén a  zártosztályról jött át egy ember, aki a résnyire nyitott kórterem ajtón át benézett rám katatón tekintettel, én épp borotválkoztam és talán meg is vágtam magam ijedtemben. A zártról a kórtermünk ajtajához sétált katatón alak három egyértelmű vitathatatlan dolgot közölt velem, az egyik az volt: hogy "nekünk mindenképpen lelket kell cserélnünk", a másik hasonlóan fontos momentum az volt, hogy "ő az Antikrisztus", mondjuk ezt az első pillanattól sejtettem - a harmadik pedig, hogy "a 666 a sátán telefonszáma", de általában nem veszi föl a kagylót, mert kurva sok dolga van. itt tanultam meg a Balassa utcában azt a hegelianus filozófiai alaptételt is, hogy az ember lábujja nem felel, hiába kérdezzük bármiről is. Igen komoly gond volna, ha az ember egyik vagy a nagylábujja mondjuk visszaszolna valamit egy kérdésre vagy mondjuk feleselne velünk vagy a beszélő lábujj riportot adna köztévének vagy az RTL klubnak. 

Visszatérve a farkasember feng-shui tematikához, Vannak ilyen elhárító jellegű - talán Priaposz-kisszobrok. Amúgy a mai napig nem tudom mi célt szolgálnak, talán hogy a szemmelverést elhárítsák, tehát apotropaikus jellegűek - de azt sem tudom, hol lehet ezeket megvásárolni, tabakban, trafikban, tescoban, ezo-boltban? 

Egy költő ismerősöm azt mondta, "neki szemmel verik a csajok". A priapizmus a legkellemesebb betegség, amiben szívesen szenvednének az emberek. A SOTE Balassa úti intézményében egy notórius öngyilkosra is nekem kellett figyelnem, az ápolók a felügyeletemre bízták ("azt modnták én vagyok a legnormálisabb őrült") és figyelmeztettek, hogy "folyamatosan tartsam rajta a szememet, mert bármelyik pillanatban öngyilkosságot követhet el" - én azonban nem nagyon hittem nekik, de csak pár perce mentem ki a kórteremből, mire visszajöttem, delikvensünk, aki igen sovány volt, megpróbálta az biztonsági okokból igen keskeny ablakrésen átpréselni magát a túlsó világba, megpróbált volna lezuhanni háromemelet magasságról a mélybe, úgy kellett visszarángatnom. Magam sem hittem el, hogy ilyen kis résen át fogja magát tudni préselni, és úgy láttam ez a páciens az öngyilkosságban nem ismer lehetetlen, ezért valahol tiszteltem.  Az OPNI-ban történt meg az a fura eset foci után, hogy az egyik épületnél megálltunk, ahol ilyen  kisüvegablakos lépcsőház-folyosó volt, és ott egy lefelé jövő beteg, az ismerősömnek annyit mondott intve az ablakon keresztül, de csak az árnyéka látszott, - hogy "mindjárt jövök!". Mondani sem kell az ismerősünk megmakacsolta magát, és közel egy vagy több mint egy órát várakoztunk a diliház ezen épületénél mindhiába, próbáltuk meggyőzni, hogy az illető nyilvánvalóan nem az ismerőse volt, hanem csak egy őrült, aki mondott valamit, azt sem tudhatjuk ki volt az illető, hiszen a homályos üvegablakok mozaikjain át csak egy nagy integető árnyék látszott. Mindenesetre a mester egy dolgot megtanított nekünk, ha egy diliház épülete mellett haladnánk el,  és onnan kiszól valaki, hogy "szia" "mindjárt jövök" - semmiképpen ne várakozzunk rá egy percet sem!